A mead (mézsör, vagy mézbor) méz, víz és élesztő erjesztésével előállított alkoholos ital, mely akár hűtve, akár forró italként is fogyasztható. Nem azanos a mézezett sörrel, sem a mézezett borral. A mead elkészítéséhez méz, víz és valamilyen élesztő szükséges, ami megindítja a kívánt erjedést. Az erjesztés során az italt gyakran különböző fűszerekkel, gyümölcsökkel, gabonafélékkel vagy komlóval ízesítik, előfordul hogy cukrot is adnak hozzá.
A mead lehet
száraz, félédes vagy édes, csendes, szénsavas vagy természetesen pezsgő (gyöngyöző), alkoholtartalma 3,5%-tól akár 18%-ig is terjedhet. A PartyBee mézborkoktélok alkoholtartalma 8%.
Mézbornak nem a mézezett bort, hanem méz és víz elegyéből alkoholos erjesztéssel készült italt nevezik. Ha a mézborban széndioxid is marad, akkor gyöngyöző mézborról beszélünk. PartyBee kotéljai jellemzően gyöngyöző mézbor alapú varázsitalok.
A mézborhoz az alapanyagokat keveréssel vagy rázással elegyítjük, majd erjesztőedénybe töltjük. Az edényt egy úgynevezett borászati kotyogóval kell lezárni, amely lehetővé teszi az erjedés során keletkező széndioxid távozását, ugyanakkor megakadályozza, hogy az erjedő folyadékhoz oxigén (esetleg szennyeződés, baktérium) jusson be.
A mézsört szokták méhsörként (vagy méhserként) is említeni; ez az elnevezés a germán meth-sör formából származik, nem a magyar "méh" szó az eredete.
A mézsör készítése főzéssel indul: a mézet és a vizet komlóval főzik fel. Az elkészült főzet az első lépésben nyílt erjesztéssel (pl. letakart széles szájú üvegben) érik. Ezt követően pedig zárt erjesztéssel (teljesen légmentesen zárt tartályban, nyomás alatt) utóerjesztéssel készül el a mézsör.
A régebben a mézlé erjedését régi sörrel indították meg.
A márc gyakorlatilag szőlőtörkölyön (vagy más gyümölcsön) megerjesztett mézes levet jelentett. A márc szó etimológiája bizonytalan, talán köze van a murci szóhoz, aminek szintén kérdéses az eredete.
Az Árpád-korból fennmaradt oklevelek említették a márcadót. 1138-ban II. Béla király is felsorolta adománylevelében a dömösi prépostsághoz tartozó 59 község adókötelezettségeit, mely "tartozmányok" között többek között évenként 175 akó márc is fel volt sorolva.
A középkori Magyarországon a búcsúk kedvelt üdítőitala volt: egy sajtár mézet két sajtár vízben felforraltak, majd erjesztették. (Egyes források csillagánizst (Illicium verum) is emlegetnek ezzel kapcsolatban, ám a csillagánizs csak a XVI. sz. végén jutott el a távolkeletről Európába, tehát, a középkori Magyarországon csak esetleg ánizsmagot, illatos ánizst, közönséges ánizst, bécsi- vagy édesköményt, a kínai vagy csillagos ánizstól, ánizscsillagtól rendszertanilag távol álló fűszernövényről lehet szó.) A márc előállítása mindenesetre az Árpád-kori Magyarországon fontos tevékenység, a szolgálónépek által űzött foglalkozások egyike volt, ami az udvar, a királyi udvarházak italellátásában játszott szerepet.